KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sivatag rabjai

Beregi Tamás

 

A Balzac regényéből készült film középpontjában voltaképp a romantika ember-természet ábrázolásmódjának egyik legkedveltebb motívuma, azaz a magányos férfi, és az őt elnyelő, feminin jellegű táj panteisztikus kapcsolata, s az ebben a viszonyban rejlő végzetszerűség áll. A film különlegessége nem is ennek a sokak szerint talán elcsépeltnek tűnő viszonyrendszernek a bemutatása, hanem sokkal inkább az, hogy a sivatag igazi megtestesítőjévé a műben – Balzac alkotásánál jóval nagyobb hangsúllyal – egy oázisban élő állat, nevezetesen egy nősténypárduc válik.

A film főhőse, Augustin Robert, egy fiatal francia katonatiszt azt a feladatot kapja, hogy megvédelmezzen egy finom lelkű művészettörténészt, akit Napóleon az egyiptomi műkincsek feltérképezésére küld a Nílus országába. A két férfi azonban eltéved a sivatagban, s míg a művész-tudós öngyilkosságba menekül a szomjhalál elől, addig a katonatiszt számára sokkal felemelőbb végzetet rendel a sors. A férfi egy oázisba téved, és itt találkozik össze az életét döntően megváltoztató nősténypárduccal: az állat bántani ugyan nem bántja, azonban teljesen megbabonázza őt. A darwiniánus tanokat két lábbal tipró film főszereplője az állat hatására egyfajta sajátos visszafejlődésen megy keresztül: a több fázisú evolúciós regresszió végpontján a főhős már mezítelenül, négykézláb rohangál, nyulakra vadászik, nyers húst eszik, sőt egy rivális hímállat arra ösztökéli őt, hogy maga is párducszínekkel pingálja ki a testét. Az egyszerre szánalmas és megható metamorfózis azonban kudarcra van ítélve: a férfi nem bújhat ki teljesen emberbőréből. A film több utalást is tartalmaz az Angol beteg és Marco Ferreri Milyen jó ízűek a fehérek című alkotására, és mindemellett még egy különös tanulsággal is szolgál: nemcsak az emberi, hanem még a szodomita eredetű szerelem is lehet plátói jellegű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3938