KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csalók

Pápai Zsolt

Les Tricheurs – francia–olasz, 1958. Rendezte: Marcel Carné. Szereplők: Jacques Charrier, Pascale Petit, Laurent Terzieff, Jean-Paul Belmondo. Forgalmazó: Caesar Film International. 118 perc.

 

A filmtörténet néha valószínűtlenebb, mint az élet: a francia újhullám hajnalán – nem sokkal Truffaut és Godard kisfilmjei és a mozgalmat beizzító A szép Serge után, az Unokafivérekkel egy időben, és alig valamivel a Négyszáz csapás előtt – a francia film élő kövületének tartott Marcel Carné leforgatja Csalók című, fiatalosan friss munkáját. Truffaut, Godard, Rohmer nagyjátékfilmjeit megelőzően, a művi realizmus mestere, az újhullámosok által őszintén utált Carné újhullámos filmet készít, mi több, az év legnagyobb sikerét aratja a francia mozikban.

Carné filmje azt bizonyítja, hogy a nouvelle vague eredményeinek aprópénzre váltása nem a hatvanas évek derekán kezdődött – Lelouch sokat emlegetett, világszerte kaszáló és egyenesen Oscarig menetelő Egy férfi és egy nő című opusával –, hanem a mozgalom születésével egy időben megindult. A Csalók ugyanis nem igazán újhullámos film, csak a felületi jegyek mutatják annak. Ráadásul azok is ellentmondásosak: az intertextek (Haragban a világgal, Hallelujah) felszíniek, kézből vett felvételek nincsenek, a plein-air képek közé háttérvetítéssel készült snittek ékelődnek. A jelenetek jól fésültek és pedánsan vágottak, éppen az az amatőrizmussal határos féktelen derű hiányzik belőlük, ami a nouvelle vague suhancainak korai munkáit ellenállhatatlanná tette. Minden precízen kiszámított, Carné a valódi újhullámos filmek spontán építkezése helyett a papa mozijának óramű-dramaturgiáját alkalmazza (egyúttal elhatárolódik a nagypapa mozijától: a mozijelenetben Rudolph Valentino játékán nem csupán a grandiózus érzelmek korszerűtlensége miatt röhögnek karéjban a hősök, hanem – olybá tűnik – az idejétmúlt némafilm-esztétikát is kinevetik).

Az ötvenes évek hollywoodi tinidrámáitól is megérintett történet középpontjában végtelenített bulizásban felnőtté érlelődő, a szabadságot szabadosságként félreértelmező és ezért kisebb-nagyobb tragédiákba belefutó fiatalok állnak. Ifjonti hevület hiányában Carné igyekezett egyéb megoldásokkal korszerűvé tenni a filmet, és – ismerjük el – ötvenhez közel is gyorsan tanult: a plein-air képek még ilyen polírozottan is hatásosak, a jeleneteket kísérő minőségi jazz (Oscar Peterson, Stan Getz, Dizzy Gillespie) imponáló, az egzisztencialista frázisok pompásan ülnek. A rendező semmit sem bízott a véletlenre, a krimiszál és az autós üldözés beiktatásával a popularitásnak, míg a moralizáló befejezéssel a tanulságra vágyó nézőknek hódolt. A Csalók minden ízében professzionális film lett, a szó dicsérő és pejoratív értelmében egyaránt.

Extrák: Alternatív befejezés, interjú az egyik mellékszereplővel és előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9399