KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hattyúk tava

Lajta Gábor

 

Nem akarok fölöslegesen ironizálni, de maradéktalanul tetszettek a film végén a feliratok: fekete alapon fehér japán kalligráfia, mellette barokk aranykeretben egy-egy filmrészlet pereg. Bárcsak a rajzfilm egészét jellemezné ez a könnyed és merész egyensúlybontás és a külföldi minták egyénített átvétele, ahogy a japán művészetben és a legjobb japán filmekben láthatjuk. A Hattyúk tava azonban készülhetett volna bármelyik európai vagy amerikai műteremben, és ezzel még nem is mondom, hogy rossz. Jó ritmusa van. Csajkovszkij zenéje behízelgő, a mese megunhatatlan. Elég szépek a hátterek, s néhány sikeres trükkel lesz valószerűbb az atmoszféra. A figurák közül a gonosz varázsló alakja, mozgása sikerült legjobban, az emberi arcok merevebbek, majdnem érzelemmentesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6650