KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/szeptember
POSTA
• Martin Ferenc: A másik oldalról

• Alexa Károly: Tékozló fiúk A nagy generáció
• Szekeres László: Beszéljünk őszintén Vita a filmgyártásról
• Márton László: A kamera jeges gyöngédsége Bolwieser
• Györffy Miklós: Rainer Werner Fassbinder
• Kovács István: Az Ő nemzedékük A „lengyel filmiskola”
• Kovács István: Sírvers Krzysztof Kamil Baczynskinak
• Schubert Gusztáv: A játék merészsége Amatőrfilm-fesztivál
• Baló Júlia: Művészfilmek otthonaiban
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Újra Donaldék
• Nóvé Béla: A hivatalos változat
• Hegyi Gyula: Vabank II.
• Faragó Zsuzsa: A csapat
• Baló Júlia: Maradok hűtlen híve
• Vida János: A Saolin templom szent köntöse
• Farkas Ágnes: Mesebolt
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Népművelés vagy önismeret? Veszprém után
• Kovács András Bálint: Konszolidált fiatalság A Fiatal Művészek Stúdiójáról
VIDEÓ
• Csörögi István: Videoclip vagy amit akartok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fűrész

Kárpáti György

 

A Texasi láncfűrészes mészárlás és az Evil Dead – Gonosz halott 2 óta valamelyest kibővült és átalakult a (lánc)fűrész használatára vonatkozó ismeretünk, s bár ezúttal csupán egy kézifűrész kap a történetben szerepet, de azt az említett zsáner-remekekhez hasonlóan újfent emberi hús és csont kettévágására szánták. A Fűrész című low-budget kamara-thriller a Hetedik és a Kocka nyomvonalán haladva egy eszelős sorozatgyilkos pszichológiai játszadozásairól szól. Az arctalan, s csupán eltorzított hangját hallató őrült legújabb áldozata egy sötét raktárban, radiátorcsőhöz bilincselt két férfi. Diktafonra felvett üzenete világos és egyszerű: amennyiben egyikőjük (egy orvos) határidőre nem végez a másikkal, úgy búcsút mondhat családjának és feltehetően saját életének is. A gyilkosságot nehezíti, hogy a végrehajtáshoz szükséges pisztoly elérhetetlen távolságban van: a helyiség közepén, egy vérbefagyott hulla kezében. Ezért van szükség a fűrészre, mellyel a doki kettévágja lebilincselt lábát, elkúszik a pisztolyig, lelövi a másik férfit, s jó esetben segítséget kap, mielőtt elvérezne – feltéve, ha ezt az egészet képes megtenni családja érdekében.

A Fűrész akkor válhatna igazán emlékezetes thrillerré, ha a rendező képes lett volna az egész történetet a klausztrofób belső térben hagyni, s a feszültséget a szinte nullára redukált lehetőségek között fenntartani. Más koncepcióval, erőteljesebb színészi játékkal mindez megvalósítható lett volna, ám a direktor ehelyett a lineáris elbeszélést flashbackekkel szabdalja fel, melyek újabb és újabb információkkal gazdagítják ismereteinket, motivációkat, indítékokat árulnak el, miértekre válaszolnak, de megtörik a négy fal és a tudatlanság kínálta suspence lehetőségét. A felszabaduló játékidőt pedig jobb híján a zsáner jól ismert és korábban bevált kliséi töltik ki (zsigerig ható mészárlások, harsogó progresszív rock, valamint egy felesleges rendőrpáros-epizód).

Szerencsére a kiszámíthatónak tűnő dramaturgiát a végén egy csavar zárja, megmentve a történetet attól, hogy elvérezzen, mint a szoba közepén heverő szerencsétlen hulla – s egyben hollywoodi módra lehetőséget nyújtva a már idén esedékes folytatás számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4829