KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/szeptember
POSTA
• Martin Ferenc: A másik oldalról

• Alexa Károly: Tékozló fiúk A nagy generáció
• Szekeres László: Beszéljünk őszintén Vita a filmgyártásról
• Márton László: A kamera jeges gyöngédsége Bolwieser
• Györffy Miklós: Rainer Werner Fassbinder
• Kovács István: Az Ő nemzedékük A „lengyel filmiskola”
• Kovács István: Sírvers Krzysztof Kamil Baczynskinak
• Schubert Gusztáv: A játék merészsége Amatőrfilm-fesztivál
• Baló Júlia: Művészfilmek otthonaiban
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Újra Donaldék
• Nóvé Béla: A hivatalos változat
• Hegyi Gyula: Vabank II.
• Faragó Zsuzsa: A csapat
• Baló Júlia: Maradok hűtlen híve
• Vida János: A Saolin templom szent köntöse
• Farkas Ágnes: Mesebolt
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Népművelés vagy önismeret? Veszprém után
• Kovács András Bálint: Konszolidált fiatalság A Fiatal Művészek Stúdiójáról
VIDEÓ
• Csörögi István: Videoclip vagy amit akartok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A fehér grófnő

Pápai Zsolt

The White Countess – amerikai, 2005. Rendezte: James Ivory. Szereplők: Natasha Richardson, Ralph Fiennes, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: GHE. 131 perc.

 

A brit film doyenje, James Ivory életműve a kevéssé eredeti, mégis minőségi filmek gyűjteménye: mívesen kivitelezett munkák ezek, tűpontos színészi jelenléttel, csodás miliőépítéssel és pazar díszletekkel dolgozó produkciók, melyek tehát minden felszíni elemükben ragyogóak, csak éppen – talán a Howards End és a Napok romjai kivételével – jobbára nélkülözik az igazi mélységet. Díszes melodrámák, melyekből éppen a dráma hiányzik, ezért lett Ivory neve mára a színvonalas szépelgés szinonimája.

A másfél évtizede készült A fehér grófnő sem árnyalja a direktorról kialakult képet. A harmincas évek derekán, a japán invázió előestéjén, Sanghajban játszódó film az emigráns orosz arisztokrata hölgy, Szófia (Natasha Richardson) és a kislányát és szeme világát egy merényletben vesztő diplomata, Todd Jackson (Ralph Fiennes) kapcsolatát mutatja be. A két eltérő világból érkezett figura viszonyának vizsgálata sokat ígér, de valahogy mégsincs a történetnek tétje: a hősök traumái alig érintik meg a nézőt, érzelmeik átélhetetlenek, és amikor végre születik egy igazán nagy drámai potenciállal kecsegtető pillanat, a rendező azt is kiaknázatlanul hagyja. (Szófia Hongkongba költözne családjával, de nincs pénze az utazásra, ezért az őt imádó Toddtól kér kölcsön, aki annak ellenére ad neki, hogy tudja, a nő itt fogja hagyni őt. Az egész film felépíthető lett volna erre a dramaturgiai szempontból sok kifutást engedő szituációra, ám Ivory nem él a lehetőséggel: néhány percet szentel a helyzet elemzésének).

A (film)idő ólomlábakon jár, számos jelenet és dialógus egész egyszerűen feleslegesnek tűnik, a cselekmény fordulatai alig okoznak meglepetést. Izgalmakat csak Christopher Doyle operatőr szállít, aki valóban remek munkát végez, okosan eltorzítva gyakran onirikussá alakítja a képet, néha pedig olyan finoman svenkel, hogy szinte simogatja a színészeit a kamerájával.

Extrák: Audiokommentár a rendező és Natasha Richardson közreműködésével, két werkfilm, tisztelgés Ivory munkatársa, a 2005-be elhunyt Ismail Merchant előtt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14015