KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A birsalma illata

Harmat György

Jugoszláviában, a második világháború idején az emberek többsége törvényszerűen vált, legalábbis érzelmi-ellenállóvá. A birsalma illata azt a tételt igazolja, hogy többféle út vezet az ellenálláshoz. Az apa, az ősi muzulmán erkölcs képviselője, akinek kezet csókolnak fiai; Musztafa fia, aki szórja a pénzt és orgiákat rendez náci barátaival; Ibrahim fia, a zsidó lányt rejtegető, tisztességes értelmiségi, bármennyire is különböző jellemű figurák, végül is fellázadnak a németek ellen. A filmet záró, szinte egy Shakespeare-tragédia befejezését parodizáló halálsorozat azonban eltúlzott, mértéket vesztett. A főszereplők hősi halottá magasztosulását nem éljük át igazán: a keleties egzotikum, a szép fényképezés ellenére sem eléggé erőteljesen eredeti alkotás a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5684