KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utazások egy régi autómobilon

Tamás Amaryllis

 

„Mi kell nekünk: szerény boldogság és kertre néző ablak... egy kedves tekintet...” – rendezi a színházban, és karul egyre messzebb ettől a minimál programtól magánéletében a negyvenes, vonzó zenei rendezőnő, Zoja Pavlovna. A középkorú asszony magánya, apró, kis hétköznapi megaláztatások, érzelmi kifosztottság, tekintélyharc áldozatául esett nagymama-unoka kapcsolat, egymás gyarmatosítása, az önzetlenség és a szeretet képességének hiánya – a magánélet kulturálatlanságára figyelmeztet ez a film is. Arra, hogy a család, a „nagy család” semmivel sem helyettesíthető „intézmény”, hogy nem lehet felszámolni az erkölcsiséget és az ésszerűséget, s hogy békességre, megértésre, a lélek eszperantó nyelvére egyre követelőbb az igény. A melankolikus történetnek azok az igazán jó pillanatai, amelyeket a főszereplő Makszakova önironikus kívülállása hitelesít. A film azonban sajnos sablont sablonnal házasít; a magányos negyvenes nagymamát az újdonsült nagypapával. A kimódolt, katarzist helyettesítő „boldog vég” ismét elmossa a valódi gondokat s a változtatni tudás igényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5291