KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szívfájdalom

Faragó Zsuzsa

Nagyon sokszor láttuk már ezt a filmet. A helyszín: Amerika. A szereplők: sodródó átlagemberek, vándorló nyugtalanok. Zötyögő, hosszú autóbuszút, cola-automaták, alkalmi munka. Ha van valami újdonság Donald Shebib filmjében, talán nézőpontjának enyhe feminizmusa: a vándorló nyugtalanok ugyanis ezúttal – nők. Két csöppet sem összeillő, ám természetesen a szívfájdalomig összebarátkozó két nő, egy szelíd, bizonytalan barna s egy agresszív, határozott szőke. Történetük olykor cilikés lányregény-humorba csap át, de alapjában véve az eseménytelen „szürke” életekre való rácsodálkozás teszi rokonszenvessé, sőt élvezhetővé.

Ez a filmkészítői módszer, ha tanult is a dokumentarizmustól, nem vette át annak sötét őszinteségét. Nem elgondolkodni, azonosulni kell hőseivel, szeretni kell csetlés-botlásukat, tisztelni olykor nevetséges küzdelmüket. Ez a módszer jellemzi Hollywood bevált filmtípusát, az úgynevezett „családi filmeket”, s ez a Szelíd motorosok sikerét aprópénzre váltó „utazó-filmeket” is.

Ha nem volna csöppet döcögős a szerkesztés, kiglancolt a tárgyi világa, ha nem éreznénk túlságosan a sokadik utánzat fáradtságát – nem az epigonizmus, hanem a mesteremberi teljesítmény maradna emlékünk Donald Shebib Szívfájdalom című filmjéről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5142