KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szállnak a varjak

Tamás Amaryllis

 

Plohn József fotográfus ültette úgy fehér lepel háttér elé a szabadságharc életbenmaradottjait, ahogy Mihók Barna rendező-operatőr és Szirtes András (riporterként) az orenburgi „halálzónából”, a bogorodcsányi „halálbrigádból” visszatértek még nyilatkozni tudó és kívánó tagjait. Bogorodcsány, Orenburg, Tengiz szennyezett talaját, a Bisztrica fertőzött vizét, a radioaktív levegőt (Csernobil közel van) a „független szakértői bizottság” tagadja, a tények, az építkezésen elszenvedett gázmérgezés és sugárfertőzés (Tengizben kolera-és pestisfertőzés) egészségkárosító hatását, többszáz azóta elhunyt 30–40 éves fiatalember halálát pedig az Országos Munkaegészségügyi Intézmény cáfolja hivatalos jelentéseiben. A „túlélők” ma már tudják és állítják, hogy folyamatos életveszélyben dolgoztak a KGB által felügyelt, szögesdróttal körülvett lágerekben. S bár az OMÜI orvosai munkaártalomra utaló jelet „egyet sem találtak”, – ma már Tengiznek is vannak halálos áldozatai. így még súlyosabb az állami, párt-, vállalatvezetők felelőssége: nemcsak az 1974 óta tartó közöny és, elhallgatás miatt (akkor kötötték Szófiában a nemzetközi egyezményt), hanem a komoly orvosi gyógyításnak és kártérítésnek a megtagadása okán is. A nyilatkozók szerint több ezerre tehető a potenciálisan halálraítélt sugárfertőzöttek száma. Az Orenburg-ban dolgozott állampolgárok

1990 novemberében az Országgyűléshez fordultak követeléseikkel, – a Mai Nap és az Új Reflektor Magazin tényfeltáró riportokat közölt a szovjet-magyar barátság oltárán feláldozott építőkkel, valamint az elhunytak hozzátartozóival, elkészült egy könyv és ez a dokumentumfilm is. Ugyancsak 1990 novemberében a következő, – Örkény abszurd „egyperceseit” felülmúló – hirdetés jelent meg az Expressz című újságban: „Vegyépszer Rt. jó kereseti lehetőséggel keres tengizi munkára építész, gépész, villamos és műszerautomatikai műszaki ellenőröket, számítógépes programozókat valamint orosz és angol tolmácsokat. Ebben az évben végzett műszaki egyetemi diplomásokat is szívesen fogadunk. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal a jamburgi igazgatóság műszaki osztályán: 1037 Szépvölgyi út 35. Tel.: 1-887-533. (PR640753).”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4078