KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az OSS 117 jelenti

Herpai Gergely

 

A hatvanas-hetvenes években a James Bond regények és filmek hatalmas népszerűsége nyomán rengeteg puhafedelű kémregény sorozat írója próbálta Fleming stílusát utánozni – a legtöbbször elég szánalmas eredménnyel. A francia Jean Bruce és az általa kiagyalt OSS 117-es ügynök kalandjai talán azért tekinthetők kivételnek, mert az első regény (Ici OSS 117) még Fleming ’53-as Casino Royale-ja előtt, 1949-ben jelent meg. Az amerikai titkosszolgálatnak dolgozó OSS 117, alias Hubert Bonassseur de la Bath persze éppolyan macho és cinikus szuperférfi, mint James Bond, viszont megbízatásai egyszerre reálisabbak és hihetetlenebbek is.

Az OSS 117 ugyanis nem valamilyen képzelt, kitalált ellenség, hanem mindig az orosz titkosszolgálat ellen dolgozott. Bonddal ellentétben kevésbé akciódús és romantikus feladatokat hajtott végre: a kémkedés nála a legtöbbször igazi beépülést, diverziót és szabotázst jelentett. Másrészről viszont Bath gyakran jóval kegyetlenebb, embertelenebb körülményeket jelentő munkákat is elvállalt: az egyik regényben például képes volt egy szibériai gulágba bejutni, és annak minden borzalmát elviselni, csak hogy valakit megszöktessen. A Bond kalandjaira emlékeztető túlzások persze Bruce regényeit is jellemzik: a Cary Grantre hasonlító Hubertért is döglenek a nők, minden extrém helyzetből élve kikerül, és még sorolhatnánk a szokásos kliséket.

A hatvanas években, a James Bond filmek sikere nyomán, Frederic Forrest főszereplésével az OSS 117-es ügynök kalandjaiból is készültek filmek – persze jóval szerényebb sikerrel. Ennek ellenére a regények nem fuccsoltak be, hanem Bruce halála után a felesége, Josette folytatta az HBB kalandjait. A hetvenes-nyolcvanas években az akkori trend miatt az OSS 117 regények meglehetősen hardcore erotikus irányba mentek el, ahol a (gyakran erőszakosan) szexuális részek taglalása jóval hangsúlyosabb szerepet kapott. Később Josette Bruce megpróbált visszatérni a régi stílushoz, de férje sikerét sohasem tudta megismételni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2705