KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Elzárva a világ elől

Bata Norbert

The Disappointments Room – amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido, Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.

 

Mostanság, amikor a körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben. Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso 2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással, vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban. Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás) között.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13112