KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindennapi kenyerünk

Vajda Judit

Unser täglich Brot – német, 2005. Rendezte és írta: Nikolaus Geyrhalter. Kép: Nikolaus Geyrhalter. Szereplők: Claus Hanzen Petz (Claus), Arkadiusz Rydellek (Arkadiusz), Barbara Hinz (Barbara), Renata Wypclow (Renata). Gyártó: Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion / 3Sat / Austrian Filmistitut. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

A Mindennapi kenyerünk, Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje nehéz darab: dialógus, szöveg és bármiféle kísérőzene nélkül mutatja be a tenyésztés és termesztés nagyüzemi folyamatait: azt, ahogy a csirkéből és a disznóból hús lesz, illetve TV-paprikát és kígyóubit varázsolnak elő az üvegházból vagy a fóliák alól. Kevés kivételtől (néhány valóban véres és kegyetlen jelenettől) eltekinte azonban mindez semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk. A legtöbb munkafolyamatra ugyanis a tökéletes profizmus, a gondosan kidolgozott hatékonyság a jellemző. A nagyüzemi vágóhíd steril látványa sokkal kevésbé véres és megrázó, mint egy vidéki disznóölésé, a gyümölcsszüretelésben pedig végképp semmi felháborító nincs – éppen ezért a néző elbizonytalanodik: mit is akar neki mindezzel a rendező mondani?

Habár a Miatyánkból kiemelt cím arra utal, az alkotó valamilyen üzenetet akar közvetíteni, a mű kifejezetten oktatófilm jellegű jeleneteit nézve ez erősen kétségessé válik. Geyrhalter becsületes pozíciót vesz fel: nem akar befolyásolni, laissez faire módon meghagyja a szabad döntés jogát a nézőnek, ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy kicsit olyan, mintha egyáltalán nem akarna semmilyen hatást sem kiváltani. A film néhány emlékezetes képsorát nézve (például amikor a képmező bal oldalán még élnek a csirkék, a jobb oldalon pedig már halottak) ugyan elmerenghetünk azon, hogy egy vágóhídi állat mikor szűnik meg élőlény és mikor kezd el tárgy lenni (mert egyértelműen nem akkor, amikor meghal, hanem sokkal korábban – ha valami, akkor ez kiderül a Mindennapi kenyerünkből), efféle elmélkedésre azonban egy kiadósabb rövid dokumentumfilm is ugyanilyen alkalmas lett volna. A végén már annyira mechanikus és monoton a különféle, ám jellegüknél fogva rendkívül hasonló cselekvések bemutatása, hogy körülbelül a játékidő felétől már csak olyasféle gondolatokat vált ki belőlünk, amik akár köldöknézés közben is eszünkbe jutnának. Talán fontos, hogy megnézzük, amit Geyrhalter mutatni akar, másfél órát azonban kár elrabolni emiatt a nézők idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9225