KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

The Lost City

Vízer Balázs

The Lost CityEl Tropico, 2006, amerikai. Rendezte: Andy Garcia. Írta: G. Cabrera Infante. Kép: Emmanuel Kadosh. Zene: Andy Garcia. Szereplők: Andy Garcia (Fico Fellove), Inés Sastre (Aurora Fellove), Nestor Carbonell (Luis Fellove), Dustin Hoffman (Meyer Lansky), Bill Murray (az Író). Gyártó: Lions Gate Films. Forgalmazó: Paradigma Film. Feliratos. 143 perc.

 

Még a Világifjúsági Találkozókhoz, maratoni Castro-beszédekhez és az olcsó rumhoz szokott magyar ember szemében is furcsa romantika lengi körül Havannát, hát még a kubai emigránsok számára!

Andes „Andy” Garcia gyerekfővel érkezett Kubából az Egyesült Államokba, és nyilván azóta is hazavágyik, persze egy Castro-mentes demokratikus Kubába. Ezt a túlidealizált Kubát vetíti vissza Garcia élete első rendezésében az ötvenes évek végére, a Batista-rezsim végnapjaira. Itt mindenki boldog, élvezi a napfényt és az El Tropico bár remek zenés műsorait – ennek a vendéglátóegységnek tulajdonosa a Garcia által játszott Fico Fellove –, kivéve néhány forrófejű forradalmárt, akik nem szeretik a korrupt és mellesleg véreskezű Batista diktátort. Csakhogy a forrófejűek furcsa módon győznek, és beindul az államosítás, melynek az El Tropico is áldozatul esik, sőt, Fico szerelmét, öccse özvegyét is elcsábítja a forradalom! Mindezt a könnyesebb latin-amerikai szapanoperákra emlékeztető történetmesélés tárja elénk, és biztos, ami biztos, kapunk pár nagy nevet is – megjelenik Dustin Hoffman mint amerikai gengszter, és láthatjuk Bill Murray-t mint Fico bölcs „udvari bolondját” – csakhogy ők aztán végképp kilógnak a filmből. Ami ennél is zavaróbb, a rendező öntudatlan önajnározása, egy becsületes, férfias, végsőkig lojális és végtelenül őszinte ember portréjának megrajzolása – önmagáról. De Garciának van stílusérzéke – a film zenéjének nagyrészét is ő szerezte – így a Lost City-t legalább nézni és hallgatni jó. A karibi hangulat átjön a monokróm színekben felvett képeken, a revüszámok jól sikerültek, a Malencon felcsapódó hullámai impozánsak, az ember pedig folyton azt várja, hogy mikor bukkannak fel a Buena Vista Social Club zenészei – csak fiatalon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8864