KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA

Fekete Tamás

Mamma Mia! Here We Go Again! – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ol Parker. Kép: Robert Yeoman. Zene: ABBA. Szereplők: Meryl Streep / Lily James (Donna), Amanda Seyfried (Sophie), Pierce Brosnan (Sam), Colin Firth (Harry), Andy Garcia (Fernando). Gyártó: Universal / Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

 

Az alcím (az eredetiben a Mamma Mia című dalból származó „Újra itt vagyunk”) teljes pontossággal lefedi a tartalmat: szinte minden teljesen ugyanaz, csak mintha az ABBA-estre összesereglett színészek a wurlitzerből már csak a Greatest Hits 2.-ről választhattak volna számokat, minek következtében a felvezető-összekötő jelenetek is kissé kényszeredettebbek és erőltetebbek lettek – ami nem is csoda, tekintve, hogy ezúttal nem állt rendelkezésre olyan bejáratott, működőképes és sikeres forrás, mint az előző film esetében az 1999-ben bemutatott színpadi mű.

Teljesen érthető, hogy a Universal a 2008-as, több mint 600 millió dolláros bevételt hozó moziadaptáció után nem akarta magukra hagyni a rajongókat, bár a második részre éppen 10 évet kellett várni. A kérdés az volt, hogy mihez tudnak kezdeni, ha nem csupán a kész alapanyag hiányzik, de a felhasználható dalok mennyisége is erősen megcsappant. A formulán, a karaktereken, de még a paradicsomi helyszínen is felesleges lett volna bármit változtatni, az viszont már sokkal inkább csalódást keltő, hogy milyen izgalommentes és fantáziátlan a dramaturgia, amely összekapcsolja ezeket a hol már felhasznált, hol jogosan mellőzöttnek hangzó ABBA-számokat. A színházi darabot szerző Catherine Johnson így inkább még egyszer, flashback-formában is elmeséli hősnőnk, Sophie fogantatásának kissé kacifántos történetét, miközben a történet középpontjába az anya-lány viszonyt állítja, ráadásul a kettős idősík miatt többfajta megközelítést is felvetve. Ám hiába szeretne valami tartalmasabbat mondani – miközben úgy tűnik, még olyan problémák is foglalkoztatnák, mint a hűtlenség, vagy akár a karrier lehetősége - , a film megelégszik azzal, hogy épp csak annyira legyen mély és gondolatébresztő, ahogy azt bármelyik közismert sláger is tenné.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13782