KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy család

Tüske Zsuzsanna

En familie – dán, 2010. Rendezte: Pernille Fischer Christensen. Írta: Pernille Fischer Christensen, Kim Fupz Aakeson. Kép: Jakob Ihre. Zene:. Szereplők: Johan Philip Asbaek (Peter), Jesper Christensen (Rikard), Lene Maria Christensen (Ditte), Anne Louise Hassing (Sanne). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Grant Film. Feliratos. 102 perc.

Ha hétköznapi viseletbe öltöztetett melodrámáról van szó, Dánia továbbra is élen jár – erejét alapvetően abból nyeri, hogy a látszólag hasonló elemekből felépített, folyamatosan bővülő filmcsoport esetében a homogenitás elsősorban az alkotók jóízlésében, sokarcúságában és tehetségében mutatkozik meg. A műfajt eddig csupán három nagyjátékfilmmel képviselő, író-rendező Pernille Fisher Christensen a szerelemre éhes nő és a magányos transzvesztita (Szappanopera), valamint a derűlátó tánctanárnő és a priusztól sújtott villanyszerelő (Táncosok) némileg könnyedebb hangvételű románcával a feloldhatatlannak tűnő ellentétekre épülő szerelem motívumát jelölte ki fő irányvonalként. Legújabb alkotásában több sorsot és jóval súlyosabb problémákat mozgat: ezúttal egy egész család kálváriáját dolgozza fel.

A nagy múltú pékdinasztia élén álló és tradícióit szigorúan őrző Rikard Rheinwald-ot hosszú és fájdalmas rákkezelés után gyógyultnak nyilvánítják, ezzel egyidőben lánya két, egymással harcban álló hírt kap: egy nemvárt terhességét, valamint visszautasíthatatlan ajánlatot egy New York-i művészeti galéria vezetésére. Dittének és barátjának először a karrierépítés és a családalapítás váratlan lehetősége között kell döntenie, majd Rikard hirtelen rosszulléte, és egy új, megrázó diagnózis nyomán további, súlyos áldozatok meghozatala vár rájuk, amelyek árán a családi egység ugyan látszólag fennmaradna, lélekölő hatásuk azonban majdnem olyan súlyos, mint a ráké.

A cselekmény kidolgozása tekintetében Christensen ezúttal is legalább annyi alázatot tanúsít a műfajjal szemben, mint kőkemény hőse a családi hagyományok fenntartásáért, mértéktartó stílusának köszönhetően pedig a mindennapi élet tragédiái sokszor csak jelzésszerű, finom mozzanatok képében követik egymást, míg a végszóban egyetlen apró gesztus fel nem old minden fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10559