KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Piranha 3D

Géczi Zoltán

Piranha 3D­ – amerikai, 2010. Rendezte: Alexandre Aja. Írta: Alexandre Aja, Grégory Levasseur, Josh Stolberg, Pete Goldfinger. Kép: John R. Leonetti. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Jerry O'Connell (Derrick), Elisabeth Shue (Forester seriff), Ving Rhames (Welleger hadnagy), Christopher Lloyd (Mr. Goodman). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

Érthetetlen, hogy a szerzőgárda miért éppen a kritikus pillanatban gyakorolt indokolatlan önmérsékletet, amikor a recenzió alá vont, virtigli high concept művet nem a sokkalta hangzatosabb Mindenkit felfaló piranhák és hatalmas didik címmel küldték be a mozikba. A stáb ismerte az ökölszabályt, miszerint a sikeres trash sem a vérszomjas szörnyeket, sem a meztelen modellcsajokat nem nélkülözheti, és arra esküdtek fel, hogy elmennek a végsőkig –ebbéli igyekezetükben pedig mindenképpen sikerrel jártak.

Mert a Piranha 3D a maga nevetségesen csekély vállalása mellett is kifejezetten szórakoztató, profin összerakott szemétmozi. A kötelező tananyagot stréber diákként mondja fel, miközben az eltúlzott frazírok iránti szenvedélye egy vásott kamasz elszabadult fantáziáját idézi: a film utolsó harmadának nyitánya alighanem a legvéresebb tíz perc, amit az elmúlt évtizedben amerikai filmben láthatott az érdeklődő, esztelenül tobzódó overkill, maradéktalanul megfelelve a vérfürdő kifejezés által támasztott tartalmi és formai követelményeknek. A szereposztás ironikus (Elisabeth Shue teljesen idegen ebben a közegben, Christopher Lloyd megismétli Ross doki figuráját, Eli Roth cameója vicces, Richard Dreyfuss felbukkanása egyértelmű utalás A cápára), a színészek szánt szándékkal túl- vagy aluljátsszák a karaktereket, a szemérmetlenül nyilvánvaló filmtörténeti utalásoknak pedig se szeri, se száma. Bizarr módon mégis kiviláglik ebből a vállaltan ordenáré, a néző legalantasabb ösztöneit megcélzó, közhelyekből összeeszkábált mészárszék-horrorból, hogy a low budget remake-specialistaként számon tartott Alexandre Aja nem szívtelen szakmunkás: tudna ő akár rendes filmet is készíteni, de valahogy megint így szólt a megbízatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10481