KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rettegés háza

Köves Gábor

 

A kegyelet nem tartozik a sűrűn gyakorolt hollywoodi erények közé. Még el sem hantoltuk a múlt heti horrorocskák pórul járt hőseinek szanaszét heverő testrészeit, ám máris két újabb megcsonkításra váró fiatal test feszít a gyöngyvásznon. Szépek és arányosak, fejük egyelőre a nyakukon, de a helyükben azért nem bíznánk el túlságosan magunkat. Mivel horror-remake-ről van szó, és a kamera feltűnőn sokat időzik az emberölésre alkalmas kerti alkalmatosságokon, nemcsak a főhősök, de a következmények is borítékolhatók. Felháborodni nincs miért, a mostanában elszaporodott sorozatgyilkos- és kísértetház-históriákban a kezdeti felállásból csak a folytatásra is szerződtetett tinédzserek szokták megélni a hajnali kakaskukorékolást. Ha úgy tetszik, műfaji sajátosságokról beszélünk: ha ezt veszed, ezt a zajos, véres pépet kapod. Innentől kezdve a dolog egy szót sem érdemelne, mivel azonban egy elmeháborodott tinédzser 1974. november 13-án a Long Island-i Amityville-ben az egész családját kiirtotta, majd tettét azzal indokolta, hogy ő csak a házukban kísértő szellemek parancsát teljesítette, most kötelességünk megemlékezni az incidensről, továbbá elismerni, hogy a sztorit néhány évvel később egyszer már jól jövedelmező horrorfilmmé alakították a hollywoodi illetékesek. Befejezésül talán még annyit érdemes hozzátenni a történtekhez, hogy bármi is történt azon a hetvennégyes őszi napon, s akármilyen kultuszfilmként is tartjuk számon az eredeti Amityville horrort, A rettegés háza akkor sem több (igaz nem is kevesebb) a minden hétre jutó fapados horror-konfekcióknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8385