KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos és a hercegnő

Nevelős Zoltán

 

A lé meg a Lola színésznő-rendező párosának második közös opusa szinte minden téren váltást hozott. A technoritmusú, ismétléses szerkezetű, nagyvárosi akciófilm után A harcos és a hercegnő kisvárosban játszódó, egyenesvonalú, mesés színezetben előadott szerelmi melodráma. A kisiklott életű ex-katona és az álomvilágban élő, zártosztályi ápolónő egy közlekedési baleset közepén találnak egymásra, de hogy szívük is egymásra találjon, még számtalan viszontagságot kell átvészelniük, gégemetszéstől kezdve a bankrabláson át az őrültekkel való konfrontációig.

Az elmegyógyintézeti és az amatőr bűnözői életforma meséhez illően közhelyes keretei között játszódik a történet. A hősnő afféle földre szállt angyal a bolondok között, mint Hófehérke a törpék között, akihez egyszer eljön a királyfi. Az egyébként is Sissinek becézett lány Romy Schneider Sissi-filmjeinek rajongója – az erről szóló jelenetet kivágták, de innen a cím –, aki a maga daliás Ferenc Józsefére vár. Az pedig el is jön hozzá élet-halál válságos pillanatában, igaz egy lepukkant baka alakjában, aki után bomlani nem tűnik józan lépésnek. De hát a szerelem nem is józan ésszel gondolkodik.

A színésznő és a rendező (akik a való életben is párt alkotnak) a német mozi talán legnagyobb új sztárjai. Franka Potente azóta már Hollywoodot is megjárta, Tom Tykwer pedig az európai koprodukciók mezején garázdálkodik tovább. Szóban forgó közös alkotásuk a siker biztos tudatában szabadjára eresztett fantázia néhol felemelő, de többnyire lesújtó terméke. Személyes mű: Tykwer szülővárosa, Wuppertal hangulatát érezhetővé is tudja tenni, de a témát illetően a személyesség a filmre nézve ártalmas méreteket ölt.

A cselekmény két ember egymásra találásának irracionális momentumait egy sor váratlan fordulaton, véletlen egybeesésen keresztül ábrázolja. A melodrámai logikát hamar fel lehet ismerni, és ha elfogadjuk, minden újabb valószínűtlen egybeesés is elfogadhatóvá, sőt következetessé válik, de ez sem tudja menteni a film végén elhatalmasodó érzelmi (nem képi) giccsáradatot, ami végképp elidegenít a történet hőseitől. Szájbarágóan jelképes és emiatt nevetséges jelenetek sorával az író-rendező porig rombolja együttérzésünket az elején nagyon is szerethető filmje iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3380