KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ikrek

Kis Anna

 

Hans Fabian Wullenweber láthatóan sokat bolyongott, mégis eltévedt a filmművészet útvesztőjében, amikor elkészítette Ikrek című művét. A gyász fájdalmától megbuggyant harmincas nő pszichodrámája, a „kisember nagy történetbe keveredik” típusú fiatal srác bizonytalan tévelygése, majd felemás magára találása és az elmebetegségig féltékeny, elnyomó anya figurája egy-egy ecsetvonás a dramaturgiailag ingatag lábakon álló történetben – klasszikus, prototípus-karakterek címkéjét ragasztja a rendező tökéletesen megformálatlan, elnagyolt szereplőire. Ezt a hiátust, amelyet a vele járó, már-már groteszkbe hajlóan sablonos színjátszás vagy annak teljes hiánya tetéz, az egymás hegyére-hátára hányt képi stíluselemekkel igyekszik ellensúlyozni a rendező. Egyik pillanatban dogmásan realista, és a műfaj kamerakezelésének legidegtépőbb válfajával próbál drámát teremteni: kesze-kusza hadonászással ad felmentést magának a jelenet megrendezése, színészeinek pedig a jelenet eljátszása alól. A dramaturgiailag fordulópontot jelentő indulatos dulakodás során például nem is látjuk a szereplőket, hiába is fáradoznának. Másutt viszont a film hirtelen annyira anti-dogma, amennyire csak tőle telik: feje tetejére, oldalára fordított képek hivatottak valamit kiváltani, nem tudom, mit, mondjuk hatást. Mindezek után akkor csodálkozik igazán a néző, amikor az eklektikus és felettébb fárasztó egyveleg közepette egyszer csak lepereg egyetlen, remekbe szabott jelenet is: Lars, a főhős makulátlan golfütést produkál. Ezért viszont még nem érdemes a moziba rohanni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1850