KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esőemberke

Pazár Sarolta

Monsieur Je-sais-tous – francia, 2019. Rendezte és írta: Stéphan Archinard és François Prévôt-Leygonie. Kép: Pierre-Hugues Galien. Zene: Matthieu Gonet. Szereplők: Arnaud Ducret (Vincent), Max Baissette de Malglaive (Léo), Alice David (Mathilde), Jean-François  Cayrey (Louis). Gyártó: Wy Productions / Gaumont. Forgalmazó: Romis. Szinkronizált. 99 perc.

 

Mi történik két ember találkozásakor, ha egyikőjük sincs tisztában a kapcsolatteremtés alapjaival, érzelmi és szociális készségeik hiányosak? Stéphan Archinard és François Prévôt-Leygonie ennek a találkozásnak és egymásra hatásnak bemutatására törekedtek, amikor Alain Gillot regényének adaptálását fejükbe vették. Vincent, a jóképű fociedző, akinek felszínes kapcsolatokkal szegélyezett agglegény élete jottányit sem látszik változni, a szeme előtt lebegő kínai edzői szerződés ellenére sem. Könnyed életmódját és utazási szándékait az évtizedek után viszontlátott anyja húzza keresztül, akinek kórházba kerülésével felügyelet nélkül marad unokája, Léo. A tizenhárom éves Asperger-szindrómás fiút Vincent kénytelen magához venni, de tudomást sem véve unokaöccse sakk iránti szenvedélyéről és speciális igényeiről, koloncként cipeli magával mindenhova. Azonban a focipályán edző fiúk közé kapusként beállított Léo-ból egyszeriben felszínre tör futballista őstehetsége. Vincent viszont aggályokkal tekint a fiú focista terveire. Az empátiát teljesen nélkülöző felszínesség alól lassan kikecmergő Vincentben nehezen születik meg az odafigyelés és az unokaöccse iránti felelősség érzése.

Ha már a kettejük története valóságnak túl meseszerű, vígjátéknak nem elég vicces, legalább kapaszkodhatnánk a főszereplők játékába. Itt azonban ez sem sikerül, mindkét színészi paletta meglehetősen szürke és unalmas, így sem igazi érzelmeket nem látunk Vincent arcán, sem egy olykor indokoltnak vélt közelit Léo-ról. A jól funkcionáló autista kamasz és a mogorva edző egymás iránt nehezen kialakuló bizalmáról és közös sportrajongásukról mesélhetett volna ez a mozi, ehelyett inkább a regény kilencvenpercnyi játékidőbe passzírozott illusztrálása maradt. A közhelyekből kirakott forgatókönyv és az egymás mögé pakolt jelenetek eredménye nem több mint egy újabb megérdemelten feledésbe merülő francia vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14510