KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A mi jövőnk

Alföldi Nóra

Nos futurs – francia, 2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot. Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier (Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A francia film ifjúsági szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak, ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé, alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában. Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy pusztán jól érezték magukat.

Bezancon filmje rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie. Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal. Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az elveszett ifjúkorról és a barátságról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12682