KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sicario – A bérgyilkos

Huber Zoltán

Sicario – amerikai, 2015. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins. Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Emily Blunt (Macer), Benicio Del Toro (Alejandro), Josh Brolin (Matt), Jon Bernthal (Ted). Gyártó: Black Label Media / Thunder road Pictures / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Nincsenek már dicsőséges csaták és egymásnak feszülő seregek, a legújabb háborúk inkább az alattomos fertőzésekhez hasonlítanak. Lassan, szinte észrevétlenül burjánzanak, és mikor váratlanul kitörnek, mindent elpusztítanak. A katonák és civilek között végleg elmosódnak a különbségek, a győzelem fogalma értelmezhetetlen. A mexikói kartellek végeláthatatlan rémtettei kíméletlen pontossággal követik a mai hadviselés logikáját. Denis Villeneuve (Felperzselt föld) precíz nézőpontot választva rendkívül okosan közelít ehhez az összetett témához. Kiábrándult látlelete a modern háborúk nyomasztóan erős mozgóképes lenyomata és az elmúlt évek legjobb drogmozija egyben.

A fojtott szituációk és hasadó személyiségek visszatérő motívumok a kanadai rendező életművében. Kerítések, alagutak, útvesztők: szereplői most is végzetes határhelyzetekben kénytelenek cselekedni, a szó konkrét és átvitt értelmében. Az újonc rendőrnő éjsötét beavatás-története azt a félelmetes pillanatot ragadja meg, mikor a végzetes kór már a bőr alá kúszott, de még nem csapott le. A szorongás nyugtalanító érzése kísért, amit Roger Deakins lélegzetelállító képei és Jóhann Jóhannsson vibráló zenéje tovább erősítenek.

Hőseink egy álomszerű, mégis pokolian valóságos alvilágba ereszkednek le és a rájuk váró döntések felzabálják őket. Szövevényes tabló helyett egyetlen akciót és három főbb karakter sorsát követjük, akik az elkerülhetetlen jellemtorzulás egy-egy jellemző stációját szimbolizálják. Aki egyszer érintetté vált, többé nem menekülhet, a rettenet egyre közelebb merészkedik. A tomboló káosz helyett elfogadható-e a kontrollált gonoszság, teszi fel a provokatív kérdését Villeneuve, de a választ taktikusan a nézőre bízza. Filmje feszes thrillerként, súlyos karakterdrámaként és a mexikói aktualitásokon túlmutató, komplex háborús állapotrajzként is hibátlanul működik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12474