KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő

Tüske Zsuzsanna

Her – amerikai, 2013. Rendezte és irta: Spike Jonze. Kép: Hoyte van Hoytema. Zene: Owen Pallett. Szereplők: Joaquin Phoenix (Theodor), Scarlett Johansson (Samantha), Amy Adams (Amy), Chris Platt (Paul), Rooney Mara (Catherine). Gyártó: Annapurna Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 126 perc.

A hús-vér magányos férfi és a mesterséges eredetű, női tulajdonságokkal felruházott, hétköznapi használati eszköz képtelen románca korszakokon és országhatárokon átívelve találja meg helyét újra és újra a mozivásznon. Legismertebb darabjában, a szokatlan hangolások mesterének, Marco Ferrerinek 1980-as években készült I Love You-jában Christopher Lambert fogja szerelmes hévvel a veszett fejsze nyelét, füttyszavára felelgető kulcstartójának udvarolva. 2013-ra egy másik, ezúttal tengerentúli szürrealista mágus, Spike Jonze megfosztja a vágy titokzatos tárgyát eddig is jelzés értékű testétől, bővíti szókincsét, sőt önálló tudattal ruházza fel. A vélhetően nem is olyan távoli technológiák világában él Theodore, a megtört szívű, elvált író, aki főállásban idegenek személyes leveleiért felel, a magánéletben azonban sem ápolni, sem kiheverni nem tudja volt feleségével való kapcsolatát. A megoldás egy napon az ölébe hullik egy női hangon megszólaló érző, gondolkodó, ám test nélküli operációs rendszer, Samantha formájában, akivel mélyebb kapcsolatot kezd áplolni, mint bármely lélegző emberi lénnyel.

A nővel Jonze a 21. századi kommunikációs formák és technológiák (lásd arctalan csetelés és az olyan intelligens applikációk, mint az Apple Siri-je) ürügyén inkább az emberi kapcsolatok építésének újfajta módszereiről beszél, az érzelmi közelségről és eltávolodásról. A rendező bizarrság és bravúrok tekintetében nem múlja felül francia elődjét, hiszen a felhasználó igényeihez idővel alkalmazkodó szoftverek akár a nem túl messzi jövőbe, egy valódi Samantha születése felé is mutathatnak, ugyanakkor cizelláltabb eszközökkel bontja ki központi metafóráját. Jonze legújabb remekét (akárcsak legutóbbi munkáját, a szintén másik világ felé forduló, különc hőssel dolgozó Ahol a vadak várnakot), nem csak bájos játékosság de egyszerre finom melankólia es édesbús szépség hatja át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11646