KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vörös Hadsereg Frakció

Pápai Zsolt

Wer wenn nicht wir – német, 2011. Rendezte és írta: Andreas Veiel. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: August Diehl (Vesper), Lena Lauzemis (Ensslin), Alexander Fehling (Baader), Imogen Kogge (Rose). Gyártó: Zero One Film / ARD Degeto Film / SWR. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 124 perc.

Érdekes kísérletnek tűnik egy filmben a hatvanas évek forrólázas nyugati demokráciáinak világát úgy ábrázolni, hogy az alkotók nem a moziközönséget inkább vonzó társadalmi kataklizmák kifejtett bemutatására koncentrálnak, hanem egy, az eseményekben csak közvetlenül érintett, mégis a sorsával a maga generációjának helyzetét modellező személy életútját kísérik végig. Bernward Vesper a hatvanas évek nyugatnémet újbalos mozgalmának szürke eminenciása volt, aki nem igazán aktivizmusával tett szert ismertségre, hanem azzal, hogy ő volt a férje a később, a hetvenes évek terrorista akcióiban Andreas Baader mellett főszerepet játszó Gudrun Ensslinnek. Andreas Veiel rendező Vespert helyezte filmje középpontjába, illetve az ő és Ensslin viharos kapcsolatát elemezte, és mindeközben igyekezett rávilágítani a korszak ellentmondásosságára, továbbá megjeleníteni a hatvanas években eszmélő német fiatalokat kínzó dilemmákat. Veielt az érdekli, hogy miként szembesül ez a generáció az apák bűneivel, és milyen eszközökkel próbálja megadni a válaszait a felmerülő kérdésekre. A nácik kiszolgálói és a világháború utáni gazdasági csoda kimunkálói lényegében ugyanazon személyek voltak, és ez a felismerés teszi érthetővé az újbaloldaliaknak a fennálló rendszerrel szembeni kombattáns magatartását.

Mindazonáltal a film – a magyar címmel ellentétben – nem a RAF-ról szól, inkább felvillant néhány okot, amely a megszületéséhez vezetett, vezethetett. A történelmi–politikai hátteret mértékkel adagolt, archív híradófelvételek vázolják fel, és a rendező a vizuális szerkesztés terén végig visszafogottnak mutatkozik. A célja láthatóan az, hogy egy bombasztikus témáról a legkevésbé sem bombasztikus módon beszéljen, és filmje végeredményben oly mértékben trendkerülő, hogy emiatt kicsit ódivatúnak tetszik. Szimpatikus munka, de nem ér fel Von Trotta szegről-végről rokon témájú Ólomidőjéig vagy Schlöndorff Katharina Blumjáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10975