KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Maszk

Harmat György

Az emberi elme mindig jócskán a technika előtt jár. Évtizedek alatt hány játékfilmben találkozhattunk olyan figurákkal, melyek jellemét rajzfilmhősök kontúrjaira egyszerűsítették le. S lám, a komputerizáció csak ma jutott el odáig, hogy ezt a réges-régi „agyalmányt” „látványvalósággá” tegye, megtestesítse.

A történet előképeit kár lenne sorolni, annyian vannak. Stanley, a „tébláb” bankhivatalnok ősi maszkra lel, mely testileg is átalakítja viselőjét. Az ifjú ettől fogva kettős életet él: nappal a régi kisember, éjjel az új, varázshatalmú szupersztár. Arcára illeszti az álorcát, s jöhetnek a csodák. A Stanley vonásait karikatúraszerűen hordozó, kopasz pasi mindent meg tud tenni, amit eddig csak rajzfilmen láttunk. Forgószélként pörög. Kiugrik a szeme, visszahelyezi. Laposra nyúvasztva is tovább mozog. Változtatja a formáját, méreteit. Akárcsak a körülötte táncra kelő valódi tárgyak.

Még szerencse, hogy az éji gegparádék után napközben komótosabb a tempó. Kell a pihenés szikrázó szemünknek és alaposan igénybe vett rekeszizmainknak. A trükk persze önmagában nem lenne elég: szükséges Jim Carrey (Ace Ventura) tökéletesen ideillő, szélsőséges tornádójátéka. Aki pedig mértéktartó színművészetre vágyik, ne az ő filmjéhez üljön be a moziba. E – joggal – sikervárományos, gyakran élvezetes, szórakoztató produkció helye máris biztosított a filmtörténetben: először tette nagyfilmen végigvonuló eszközzé, tematikus alapötletté a videóklipekből, reklámokból már ismert digitális „élőanimációt”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=849