KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Vincent, François, Paul és a többiek

Bikácsy Gergely

 

Claude Sautet ezzel a filmmel a francia filmművészet élvonalába emelkedett. Otthon. Számunkra némileg érthetetlenül. Vannak filmek, melyek egy nép, egy ország „lelkületét”, társadalmának valamely fontos gondját egy gyakorló orvos pontosságával tudják ábrázolni. S ennek a ráismerés erejével igazán a „helybeliek”, esetünkben a franciák tudnak örülni. Főleg, ha a diagnózis nem fenyegetően komor. Sautet doktor elővigyázatra, figyelemre, diétára inti betegét (a francia társadalmat). Egyúttal felelős hangon, de férfias mosollyal közli, hogy baja viszont nincs semmi. Emberi meleget, összetartást, segítőkészséget ír elő.

Minden ország filmgyártásában vannak hasonló doktor-rendezők. Magam úgy érzem, ténykedésük kevéssé üdvözítő. S miután annyi más hazai nézővel együtt még csak magamra sem ismerek a nagy és férfias francia sztárparádéban (Piccoli! Yves Montand! Depardieu! Reggiani!) – egyszerűen (bár talán színvonalasan...) unatkozom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8228