KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az égő Barcelona

Iván Gábor

A magyar néző valószínűleg nincs olyan bensőséges viszonyban a katalán történelem késő-újkori fejezeteivel, hogy a film első percétől különösebb fennakadás nélkül tudná követni az eseményeket. A film nem is segít ebben, nem képes történelmi útmutatónak készült, s amivé végül összeáll, az inkább csak egy igen töredékes mozaik-eposz. Mégis, már az első perctől lebilincselő. Érzékeljük, ha még nem is értjük, hogy itt egy-egy ember kerül intim viszonyba a történelemmel. A film hétköznapi léptékkel méri fel és hozza közel roppant gazdagságát. S már nem is olyan zavaró, hogy a hiányzó részleteket nem tudjuk pótolni, hogy se az előzményeket, se a következményeket nem ismerjük, hogy a meglevő mozaik darabokat is idegenként forgatjuk, történelmi jelentőségüket megközelítően te tudjuk megbecsülni.

Egy magyar, de feltehetően bármilyen nemzetiségű nézőnek mégis igéző mozaikok ezek, hordozzák azt a tartalmat, mely összecseng, rímel és felesel saját tapasztalataival. Nem olyan rég játszotta a televízió az Októberi vasárnap című filmet. Az a bizonyos 1944-es őszi vasárnap ma már számunkra jelképek hordozójává vált. Azért említem épp ezt, mert a huszadik század első éveit megelevenítő filmben fájdalmasan és emlékeztetően fedezhető fel egy nép sorsáért felelős, de tőle idegen vezetők mindenkori „tettrekészsége”. Az égő Barcelona tablója ennél ráadásul jóval tágasabb. Néhány villanással tud hiteles és totális képet adni a proletariátus osztályharcának kezdeti, kusza, naiv és hősies időszakáról. A film nemcsak színes képekben, de képletesen is porig égeti a katolikus Spanyolország hazugságainak fellegvárait, a kolostorokat. S ez az eklektikus halmozás harmonikus, igaz és izgalmas filmmé áll össze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7498