KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A seriff és az idegenek

Farkas András

 

Rejtett álmok legyőzhetetlen hősei szunnyadnak a mindennapok arcra nőtt álcái alatt, várva a ritualizált föltámadást. A rítus pedig legtöbbször: a film. Pontosabban a szupermen-módi diktátumai alapján készült s így a legáltalánosabb (mert a legfelszínesebb) hős-klisével dolgozó „kalandfilm”.

Egy idő után azonban nem robbannak már a geg-patronok, fáradt paskolgatássá satnyul a pankrációszerű pofozkodás; legyen akár Bud Spencer a főszereplő. És ha az áhított hősmítosz helyett csak sorozatgyártott tömegpüfölést láthat a néző, a producer tőkéje is bánja. Mi hát a teendő? Kézenfekvő: a rágós menüt nyakon kell löttyinteni valami ínycsiklandó szósszal. Sci-fi mártással, burleszk-sűrítménnyel, mese-habbal. Természetesen csak avatott szakács méricskélheti ki a hozzávalókat. Michele Lupo tűrhető séfnek bizonyult A seriff és az idegenek elnevezésű film-hidegtáljából ítélve. Az eredendően újra csak piedonei kézi csetepatékra komponált kamera-operett unalmát az emberszabású – s ekként meglehetősen bárgyú – földöntúli robotok földfoglaló akciója s a Seriff az égből című filmből már ismert „kisherceg” (neve: H-7-25) csetlése-botlása addig hessegeti – míg csak véget nem ér a történet. S hogy hol? Az égben...

Úgy látszik, e film alkotói is érzik: irracionálissá puffasztott konzumhősök földi (forgalmazásbeli) pályafutása lassan véget ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7008