KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rekord

Gáti Péter

 

Rekordot dönteni, a világon a legjobbnak lenni valamiben – tiszteletre méltó célkitűzés. A csúcsteljesítmények iránti olt-hatatlan vágy majd mindany-nyiunkban ott munkál. A mérhető teljesítmények hagyományos területe, a sport, azonban nem mindenkinek megfelelő terep képességei és tehetsége kibontakoztatásához. A vágy, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, a másiknál mindenáron különbek legyünk – értelmes célok hiányában – sokszor meghökkentő kifejezési formákban ölt testet.

Daniel Helfer filmjének hősei is joggal szerepelhetnének a különös világrekordokat számon tartó annalesekben. A két fiatalember műsoros videókazetták kalózkópiáit árulja üzletében. Míg szállítójuk le nem bukik. Az anyagi csődtől csak egy eredeti ötlet mentheti meg őket. A távtévézés ugyan ostoba és oktalan produkció, a tömegeket hatalmában tartó „légszomj” (és a tévékultusz) mégis sikert ígér.

A rendező sajnos megelégedett annyival, hogy bemutassa az egyszerre abszurd és tragikusan felesleges vállalkozás gyötrelmes stációit. Így a közel 240 órát – egészen az eszméletvesztésig – a képernyő előtt töltő fiatalember groteszk „világcsúcsa”, ez az akarat diadalának kikiáltott cirkuszi attrakció csak elborzasztó különcség lehet a néző szemében. A céltalanságból, feleslegességből ilyesfajta pótcselekvéssel kitörni próbáló személyiség drámájának bemutatása – mint valódi művészi feladat – beváltatlan ígéret marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4938