KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tábornok lánya

Köves Gábor

 

Tony Scottal (Top Gun, Közellenség) és Michael Bay-jel (Szikla, Armaggedon) ellentétben Simon Westnek egy film is elég volt ahhoz, hogy kijárja a Bruckheimer-féle akcióiskolát. Míg vizsgafilmje – a Con AirFegyencjárattehetséges pankrátor-viadal szervezőnek mutatta, a Tábornok lánya már filmrendezőre valló munka. Annyit legalábbis elárul Westről: képes az épkézláb történetmesélésre, az egyenletes tempó fenntartására, a megfelelő atmoszféra megteremtésére. Ennyi kell ahhoz, hogy egy hosszabb repülőút alatt kivégezhető paperback-bestsellerből elkészíthető legyen annak filmes megfelelője.

A műfaj: krimi. A helyszín: egy amerikai katonai támaszpont a fülledt délvidéken. Az áldozat: a Fehér Házba készülő magas rangú katonaapuka szintén egyenruhás lánya. A nyomozók: Paul (Travolta) és Sarah (Stowe), akiket nemcsak a közös feladat, de a közös múlt is összeköt. A film egyik erénye, hogy nem akarja feltétlenül megkedveltetni velünk főhősét. Travolta jó érzékkel navigálja Paul hol ellenszenves, hol rokonszenves figuráját a pozitív és negatív pólusok között, ügyelve rá, hogy egyik végletnél se horgonyozzon le. Osztályzatát azonban lerontja, hogy a nyomozójelmezben nem képes természetesen mozogni. Travolta nagy sztár, de közepes színész, s korlátai különösen jól érzékelhetők a James Woods-szal közös jelenetekben. Woods nem igyekszik, nem erőlködik, megadatott számára, hogy a született színész magabiztosságával játsszon. A jól megírt és megrendezett film nemcsak az élőkkel van elfoglalva, arra is veszi a fáradságot, hogy emberi közelségbe hozza a meggyilkolt nő figuráját. Kioltott életének lassan összeálló története nem várt drámaiságot csempész az átlagon felüli krimibe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4610