KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A márki

Bikácsy Gergely

 

A francia nyelvű belga filmrendezők közül André Delvaux és Chantai Akerman munkássága a legismertebb: mindketten állandó résztvevői, olykor díjazottjai a nemzetközi fesztiváloknak. Másokról viszont alig tudunk, holott egy-két évtizede Belgiumban mind a francia (vallon), mind a flamand nyelvű film érdekesen fejlődik. A Filmmúzeum áprilisi vetítéssorozatán a nyolcvanas évek termésével, a legfrissebb vallon játékfilmekkel ismerkedhettünk meg.

Különös vállalkozás Henri Xhonneux és a rajzfilmes, grafikus Roland Topor munkája, A Márki. Színészek játszanak itt bábfilmfigura-maszkokban, viszonylag reális díszletekben, néhány igazi animációs betét-jelenettel. A forgatókönyv a Bastille-ba helyezi a cselekményt a forradalom kitörése előtti napokra. A valóságban az „isteni márki” ekkor már egy másik börtönben volt, s a fikciónak részleteiben nem sok köze van a történelmi tényékhez. Itt néhány visszataszító rab szökésre készül, a márki pedig önálló életre kelt, s vele feleselő, ellenkező fütykösével társalog (mellesleg maga is szökni készül, de magányosan). Rabtartói gaz tervet eszelnek ki: összefektetik egy nemrég megerőszakolt kislánnyal. (A lányt maga a Király erőszakolta meg, a bűntényt tehát el kell tussolni...)

Mindez nem szellemtelen ugyan, de a filmnek egyértelműen csak a bábmaszkos, animációs oldala az érdekes. Pornográf animációt látunk, s ennek a belga rajzfilmben erős hagyományai vannak. Gondoljunk csak Pichára. Ez nem durva szóvicc akar lenni: a belga Picha érdekes pornórajzfilmek alkotója. „Ennek a trágár szellemnek is helye kell hogy legyen a fekete humor filmtörténetében” – írtuk róla a Filmvilág 1987/11. számában. A karikaturistaként elsőrangú Topor kicsit hasonló szándékkal nyúlhatott Sade márki szelleméhez. Számomra az a meglepő, mennyire halk, csendes, „szelíd” nála (mármint Topornál) a vad és műveiben állandóan extázis-ban sistergő márki. „Fütykös” – írtam a film másik főszereplőjévé átlelkesült rúdról, csakhogy a szó nem jó. A filmvásznon szelíd mosolyú, majdnem női hangon, éneklő-lejtéssel gazdáját-társát kérlelő, panaszkodó élőlényt látunk. Meghágja ugyan a kőfalat is, bátor meg merész, de van benne valami eredendően feminin vonás. A filmnek olykor jót tesz ez a furcsa kettősség, olykor esetlegesnek, szándéktalannak, véletlennek tetszik. A márki is ilyen: szelíd és ábrándozó kiskutyamaszkja van, kisiskolásán vékony hangon beszél. Bevallom, engem ez mindvégig zavart, nem tudtam elhessenteni magam elől a valódi Sade márki szadista képzeletben fröcsögő műveit, és Danton küllemére emlékeztető dúvad-megjelenését.

Az a titkos gyanúm és jövendölésem, hogy ez a pornográful szellemes rajzfilm nemsokára óvodások délelőtti moziprogramja lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4148