KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sikoly

Turcsányi Sándor

 

„Mingyál jövök!” – sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedő arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idős korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk első lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)

Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetűvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetően autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)

Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror műfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az első áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert erről van szó megint. Túlkoros fejű iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezető, ám nem lenne stílszerű lelőni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.

Végezetül néhány értékelő megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem, hogyha iskolaigazgatót, rendőrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3735