KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sebhelyek

Mátyás Péter

 

Steven Seagal ezúttal öntörvényű, a szabályokat állandóan felrúgó és heves vérmérsékletű zsarut játszik. Célja Detroit városának megtisztítása a bűnözőktől és a korrupt rendőröktől. Nem bízhat senkiben, a bűn egyenruhában parádézik az utcákon. A keményfejű igazságosztó bosszúhadjárata azonban érdektelenné válik a cselekmény sematizmusa és a fordulatok kiszámíthatósága következtében. A rossz fiúk elszántsága és idiotizmusa a Hupikék törpikék gonosz varázslójának színvonalával vetekszik. A fiatal és szép, ámde feladatának ellátására tökéletesen alkalmatlan rendőrfőnöknő alakja pedig még a képregények hitelességével sem rendelkezik. A felületesen megrajzolt karakterek miatt a hangsúlyt inkább a látványos autósüldözések és pirotechnikai tűzijátékok kapják. Az Öld meg Rómeót! stábja most sem bízott semmit a véletlenre. A mai igényeknek megfelelően durvára hangszerelt, csonttörő verekedéseket megfűszerezték még a Hegylakóból ismerős kardvívó párbajjal is. A külsődleges elemek elburjánzásával szemben a humor jelenthetné a kiutat. A főhős részvétele a társadalmi beilleszkedést elősegítő csoportterápián vagy visszaminősítése közlekedési rendőrré a film legsikerültebb részei. Az utóbbi jelenetben a forgalomirányítóként teljes káoszt okozó, de színészi képességeivel még mindig adós maradó Seagal végre adekvát szerepével. Az irónia azonban csak rövid ideig vendégeskedik, gyorsan átadja helyét az értelmetlen erőszaknak és a folyamatosan dübörgő rap zenének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3386