KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiskakukk

Turcsányi Sándor

 

A háború borzasztó dolog, és az benne a legszörnyűbb, hogy minduntalan belekeverednek rendes, egyszerű emberek is. Mint például az a derék finn orvlövész, akit a cudar németek odaláncolnak egy sziklához. Őszintén szólva hősünk csak annyiban tér el Prométheusztól, hogy ráadtak egy SS egyenruhát, illetve senki se marcangolja a máját, aminek az lehet az oka, hogy a világ tele van előítéletekkel, miszerint a finnek isznak, mint az állat, s egy részeges disznónak pedig még a keselyű sem kér a bizonnyal puffadt májából.

Szerintem egyébként nagyon helyes, ha egy film harcol az előítéletek ellen, mint ez, melyben az aktuális finn nagyon is rendes, sőt egyetemista: fejből idéz Dosztojevszkijt (a zenét is szereti, de ez nincs a filmben, a rádiója mindig az FM Dosztojevszkijre van állítva).

Olyan rendes csávó ez a finn orvlövész, hogy nála már csak egy lapp buckalakó asszonyka meg egy ruszki katonatiszt a rendesebb, mi meg reménykedhetünk: majd csak átaranyoskodják a nehéz napokat édeshármasban. Szó, ami szó intenzíven dolgoznak ezen a nekik rendelt bukolikában, de vajon sikerül-e?

Fesztiválfogyasztásra készült dolgozatunk eredetinek csak némi elfogultsággal nevezhető befejezése egy népszerű viccet idéz, amit én speciel egy német filmben hallottam. Doktor úr, valami van a heréimmel! Nem tudom, mi, de érzem, olyan nagyon ott vannak. Lézeres vizsgálat, manuális vizsgálat, átvilágítás. Nézze, ilyennel én még nem találkoztam a prakszisomban! Minden vizsgálat azt mutatja, hogy az egyik heréje fából, a másik fémből van, de ez lehetetlen, ilyet nem ismer az orvostudomány. Mondja, van magának gyereke? Hogyne, doktor úr! Két fiam: Pinocchio és Terminátor.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2130