KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Harmat György

A 12. században vagyunk, amely időszakról itt annyi derül ki, hogy a film készítői látták a Gyalog-galoppot. Ám nem időzünk sokáig VI. Lajos korában, mert egy mágus kifelejti a varázsitalból a záptojást, minek következtében a két főhős, lovag és fegyverhordozója, tévedésből előreröppen 1992-be. Mily mulatságos a két civilizálatlan téblábolása a mai utódok között! Egyikük megeszi a celofánt is, amibe a szendvicset csomagolták. Először látván fürdőszobát: a vécécsészében mosdanak. Böfögnek, köpködnek, szellentenek. Szellemességet azonban nem tanult Monty Pythonéktól a rendező-forgatókönyvíró (Poiré) és a főszereplő-forgatókönyvíró (Clavier). Azt nem is lehet. E film létrehozóinak például nyilván meggyőződése, hogy vígjátékban a színészet annyit tesz, mint pofákat vágni, mórikálni, ordítozni, bakugrással közlekedni. És máris nevet a nagyérdemű. Vagy olykor elmosolyogja magát. Vagy...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=179