KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Mitchum és Stewart

Schubert Gusztáv

 

A jó és a csúf. Filmben sohasem találkoztak, nevüket sem igen emlegették együtt, csak most, hogy mohosan kidőltek a képből. Most látszik csak, hogy elválaszthatatlanok voltak, a tiszta lelkű James Stewart és a sötét Robert Mitchum mint súly és ellensúly balanszírozták ki Amerikát. Az egyszerű, derék jenki mögött mindig is ott sompolygott az árnyéka, az erkölcsösség mögül elő-elősandított a bigottság, a jóravaló egyenességből az élettékozló bambaság. Bőrharisnya a budoárban, Bőrharisnya Washingtonban, aki vidékies egyszerűséggel elrendezi férfi és nő, politika és nép összegabalyított dolgait, azért ez a James Stewart-figura elég gyakran tenyérbemászott. Nem mintha a Mitchumra szabott örök jelmez, a nagy gonosz farkas igazibb volna. Figuráit hihetővé nem a szerep teszi, inkább az az összetéveszthetetlenül elrajzolt férfiarc. A „vizenyős véralkat”, ahogy a jelenést egy francia kritikusa aposztrofálja, amint elkeveredik benne a gonoszság sűrű, sötét tintája, ez a Mitchum-bravúr titka. Arcizma se rándult, blazírt képpel nyomozta le Los Angelest vagy gyilkolta végig az Ohio-völgyet, az a pléhpofa mégis drámaibb volt, mint a legtöbb színpadi mestergrimasz. Mintha a derék James Stewartot látnám mögötte, amint szétmállasztja a gonoszság, az unalom, az élet, ez már nem a jenki jótündér vagy ördögfajzat meséje, hanem mindennapos horror, velem, veled is megtörténhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1549