|
|
|
MoziEgy ország, egy királyBenke Attila
Un peuple et son roi –
francia, 2018. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch.
Szereplők: Gaspard Ulliel (Basile), Adèle Haenel (Françoise), Olivier Gourmet (A
nagybácsi), Laurent Lafitte (XVI. Lajos), Denis Lavant (Marat), Louis Garrel
(Robespierre), Niels Schneider (Saint-Just), Vincent Deniard (Danton), Noémie
Lvovsky (Solange). Gyártó: Archipel 35 / StudioCanal. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 121 perc.
Kockázatos műfaj a
történelmi drámáké, mert bár díszleteik és jelmezeik látványosak, sok esetben
jól bejáratott sablonokból (intrikák, szerelmi játszmák, a „nagy történelem”-mel
dacoló szerelmespárok stb.) épülnek fel. A kortárs kosztümös filmek közül viszonylag
eredeti megközelítésű volt Sofia Coppola Marie
Antoinette-je, Park Chan-wook A
szobalánya vagy William Oldroyd Lady
Macbethje. Izgalmas a francia Pierre Schöller (Versailles, Államérdekből)
műve, az Egy ország, egy királyának
alapkoncepciója is, ám a végeredmény sajnos a History Channel fikciós
betétekkel tűzdelt ismeretterjesztő filmjeit idézi.
Schöller a teljességre
törekedett, és a nagy francia forradalom 1789 és 1793 között zajló eseményeit
XVI. Lajos király, a lázadó nép (többek között a csavargó Basile és a gyermekét
elveszítő Françoise) és a forradalmár politikusok (Robespierre, Marat,
Saint-Just és társaik) szemszögéből egyaránt igyekszik megmutatni. Emiatt
menthetetlenül elsikkadnak a két órás film karakterei, sem a királyra, sem a
forradalmárokra nem jut elég idő. Például amikor kezdene kibontakozni a Basile
és Françoise között fellobbanó szerelem, már haladni is kell tovább, mert éppen
Marat és Robespierre mondanak beszédet a nemzetgyűlésen. Érdemesebb lett volna
egyetlen év történéseit egyetlen perspektívából feldolgozni, vagy egy Jancsó
Miklós analitikus történelmi filmjeit idéző absztrakt filmformát használni, ha
már Pierre Schöller a forradalom természetrajzát szerette volna elkészíteni.
Ugyanakkor az Egy ország, egy király jól megvilágít
egy mindenkor aktuális problémát. A forradalmárok sokáig naivan az abszolutista
kormányzástól megválni képtelen királlyal képzelik el a jövőt. Ami arra utal,
hogy nehéz „felnőni”, vagyis az évszázadokon át megszokott uralkodó „atyától”
elszakadni, mert az emberek legalább annyira félnek a szabadságtól mint a
zsarnokságtól.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
