KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnben égve

Mockler János

 

Gulliver a moziban.

Fogalmam sincs, hogy Don Johnson, amerikai tévé- és mozisztár a földtől milyen magas centiméterben, annyi bizonyos, hogy alacsonynak látszik. Ez jelenti filmünk egyetlen, ám felettébb kétes értékű izgalomforrását. Hm... egy erotikus bírósági thriller esetében nem is rossz. Szoríthatunk a casting directorért. Sikerül-e a film összes szerepére hősünknél apróbbat keríteni? A jók mindig győznek: sikerül. Nekünk pedig módunk nyílik egy liliputi vetélkedő, pontosabban bolhacirkusz gondos tanulmányozására.

Minek eredménye – a könnyen kiszámítható érdektelenség dacára – íme közkincs. A honi szerencsejáték-iparban az utóbbi időben divatba jött egy eléggé nem dicsérhető szokás. A tizenhárom plusz egy találat mellett nyer(het) a nulla találatos totószelvény is. Autót, hawaii utat, Calypso-zoknit, ezt-azt. Filmünknek is kijárna egy s más. Például Oscar-díj. Azt mondják, a nulla találathoz legalább akkora szerencsére van szükség, mint a telihez. Don Johnson kéményseprőt látott, vagy belelépett valamibe. A lassan telő két óra alatt még tévedésből sem, még véletlenül sem csúszik ki a száján, a kezéből egy épkézláb mondat, egy valahonnan nagyon távolról is, de természetesnek ható gesztus. Csoda hát, ha minden nő belészeret?

A legjobb mégis a megoldás. Sidney Lumet, miután teljesen belezavarodott a kis jóindulattal bárgyúnak is nevezhető meséjébe, berág, és lelöki hőseit (a két izgága hüvelyk matyit) egy balkonról. Igaza is van, úgy kell nekik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1101