KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Elit halálosztók

Alföldi Nóra

A brazil filmipar legkapósabb exportcikkei, a végtelenített szappanoperák mellett, a legaljasabb mocsokban turkáló, szociálisan érzékeny, a Cinema Novo félárbocra eresztett zászlajának árnyékában készült darabok. Minden idők egyik legsikeresebb brazil filmje, José Padilha Elit halálosztók című munkája sem különb társainál: miként már címe is jelzi, a nyomornegyedek világában ütős akciófilm pereg.

Padilha filmjének alapjául a szociológus Luiz Eduardo Soares és a Rió de Janeiro-i rendőrség milicista osztagának – rövidítve BOPE – két egykori tisztjének botránykönyve szolgált, melyben alapos kitárgyalásra kerülnek az alakulat belső ügyei, pár taktikai malőr és nyers tény. Ilyen például az az akció, melyre 1997-ben, II. János Pál pápa látogatásának apropójából került sor: annak érdekében, hogy az egyházfő nyugodtan aludjon egy éjszakát Rióban, a városi vezetőség úgy határozott, hogy sem civil-, sem rendőr-életet nem kímélve, pár hét alatt megtisztítja az érseki rezidencia tőszomszédságában fekvő nyomornegyedet a drogkereskedőktől és azok portékájának élvezőitől. Padilha filmjének főhősévé magát a BOPE vezetőjét tette meg, aki nyers, szikár, sztorizgatós narrációval kíséri végig az eseményeket, mindenttudó elbeszélőként mindig mindenhol jelen van, akárcsak a rendező kézikamerája – mely kissé maszatos képet ad a város és rendőri erejének szövevényes ügyeiről. Az Elit halálosztók impresszionizmusa főként választott zsánerének számlájára írandó; a pergő ritmusú akciófilm minden létező feszültségteremtő technikát és zsarufilmes klisét ismer és használ, olyannyira, hogy akciókarneválja el is bagatellizálja a kiinduló problémát, a brutálisan gyomorforgató jelenetekkel szemérmetlenül szórakoztat, kritika helyett magasztal, azaz kiváló élvezeti cikket tálal.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10022