KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megközelítések

Bikácsy Gergely

 

Delphine Seyrig mintha csak Mészáros Márta legutóbbi filmjéből lépett volna ki: ideges, fáradt, vibráló szépasszony. Kiszáll kocsijából, megérkezik. Megérkezik egy svájci kastélyba, s ez a világ láthatólag otthonosabb számára, mint volt Hungária avagy Polónia, Pest vagy Krakkó. A kastélyban egyébként – ha nem is Nowicki, de egy „szlávosra vett”, oroszul is tanuló Trintignant várja, s még két unatkozó hölgy. Csehov A három nővér című drámáját készülnek ők filmre vinni. Próbálnak, kacarásznak, lelkiznek, s a végén (bár megkezdődik a forgatás) talán már sejtik is, amit a magyar néző az első pillanattól tudott: az égvilágon semmi közük sincs Csehovhoz.

„Deine Sorge moch» ich haben!” – mondták volna mifelénk az ántivilágban e luxus-testű és luxus-lelkű svájci széplelkeknek, (póriasabban: nincs jobb dolguk jódolgukban?) – mi meg ma arra kérnénk őket legszívesebben, hogy gyorsan hívják meg Ljubimovot a Taganka színházzal, vagy éljenek néhány évet Moszkvában, a Taganka színház mellett. Bármit, csak ne akarjanak egy svájci kastélyban „igazi” oroszok lenni.

A film legfigyelemreméltóbb pillanataiban hamisítatlan paródiába csap át (persze a rendező szándékától függetlenül), de a végén már olyan idétlen, fád és eltévedt tehetségű a mutatvány, hogy ezen sem tudunk felüdülni. Szomorúan ültem a vetítésen, ijedten. Úristen: hát Csehov, meg vele együtt a világkultúrának majdnem a fele most már végleg Kelet-Európa ügye marad, mindez most már csak ránk tartozik, oroszokra, lengyelekre, magyarokra, csehekre, románokra? És azért is szomorúan, mert az új svájci film legjobbjai, Tanner, Goretta és Soutter (hisz ő sem mindig ilyen hamis) oly ritkán jutnak el hozzánk. S hogy épp a legjelentősebb, legtehetségesebb alkotójuk, Tanner miért nem, azt például épp annyira nem értem, mint ennek a filmnek a hősei és létrehozói Csehovot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7984