KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem szieszta idején

Létay Vera

A sötét és élveteg komédiának szánt mű rendezője, Jorge Grau Erosz és Buñuel szelleméhez fohászkodott pártfogásért. Az istenek azonban süketek és némák maradtak. Akit pedig nem óvnak az istenek, ne kísértse a szélsőségeket, járjon csak az út közepén. Ellenkező esetben a végeredmény, mint ebben a filmben: sűrű érzékiség helyett ízetlen kamaszkodás, abszurd helyett kínos sületlenség, társadalmi szatíra helyett torz lelkek panoptikuma.

Az eldugott kis spanyol faluban a férfiak éretlenek, perverzek és impotensek, erre szórakozásaikból következtethetünk. Amelyik kutya ugat, az nem harap, s így érthető, ha asszonyaik lázba jönnek, amikor a tévészerelőről híre járja, hogy ő nem csak ugat. A tévékészülékek sorra elromlanak, s a hosszú szerelmi adásszünet után igazi élőműsor következik. Minden nő élvezheti.

Igazi mély érzelmek azonban nem az audiovizuális kultúra bűvkörében születnek, hanem a természet lágy ölén, ahol a pásztor és választott kecskéje a testi és lelki szerelem ódon harmóniáját lelik fel. A cinikus, irigy férfiak nem nyughatnak ennyi boldogság láttán, vacsorára hívják a gyanútlan vőlegényt, s közösen elfogyasztják a zsenge menyasszonyt. Hasonló sorsra jut a szerelmi szolgáltatásban megfáradt tévészerelő – ő is a tányéron végzi. A felszarvazott férjek megfőzve, megfűszerezve feltálalják mit sem sejtő feleségeiknek. Az a mienk, amit megeszünk. Ez aztán a fűszeres komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7764