KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Neveletlenek

Karcsai Kulcsár István

 

Az angol irodalom már korábban felfigyelt arra, hogy a világbirodalom marcona és makulátlannak tűnő hadfiai körül talán még sincs minden rendben. Hogy a hatalmas gyarmatok nem lesznek örökkévalóak. A film, a jóval fiatalabb és gyermetegebb művészet sokáig csak mesélt erről a témáról. Hősies, kalandos történeteket, mint A hindu lándzsás, a Balaklava, a Négy toll. Egy nemzedék kamaszkorának nagy moziélményei voltak ezek a filmek. Aztán, ahogyan a világ egyre bonyolultabbá, a filmművészet pedig nagykorúvá vált, már nem lehetett folytatni az ilyenfajta meséket. Tony Richardson például megcsinálta az emberéletet ostobán semmibevevő militaristákról szóló igazi Balaklavát A könnyűlovasság támadásában.

Barry England kortárs angol színműíró az ötvenes években szolgált hazájának egy Távol-Keletre kihelyezett csapattesténél. Nyilván személyes élményei is közrejátszottak abban, hogy 1970-ben írt Neveletlenek című színművében, időben távolabbra helyezve a cselekményt, leleplezze a konzervatív, ósdi morál, a rossz érdekeket védő becsületkódex fonákságait. A színműből, melyet 1972-ben emlékezetes előadásban mutatott be a budapesti Nemzeti Színház, készült Michael Anderson filmje. Némileg elnézőbb ezzel a tiszti világgal szemben, mint a színdarab, de így is elég elgondolkodtató mondanivalót közöl érdekes, feszült cselekményvezetéssel. A színészek pedig remekül érzik, értik és tomácsolják ezt a jellegzetes angol világot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7320