KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gumi-Tarzan

Magyar Judit

Aki kalandfilmet vár a Gumi-Tarzantól, fákon mászkáló, derék férfiakat és bűvölő, szőke angyalokat, az csalódni fog. De az is, aki valamilyen felfújható gumiállatra gondol, mellyel a vízben lehetne mókázni.

Hans Hansen és Sřren Kragh-Jakobsen filmje ugyanis komolyabb ennél. És nem hasonlít a mai gyerekfilmhez, pedig 1981-ben készült. Ivan, a film főhőse nem ügyes, mint többi gyerekhős társa. Nem kedves, mint azt a rutinos mozinéző várja. Ráadásul nem széparcú, nem szőke és nem göndörhajú. Nem köpi a bemondásokat, és nem szerel össze autókat. Még dörgölőzni sem képes. Repdeső szempilláival, soványságával, kinyúlt pulóverével, félszegségével inkább idegesítő. Sokan voltunk ilyenek gyerekkorunkban, akik az órákon a röpködő legyeket figyeltük, nem tanultunk meg hazudni és az arcunkra ügyelni. És sokan volnánk ma is ilyenek – ha vállalt magányunk nem idegesítene többé.

Ivánt sokszor veri a sors, mondhatni örökké – ezt kényszeredettséggel és valami belső tartással viseli. Köveket dobál a vízbe, és elképzeli, hogy holnaptól nem gúnyolják, nem bántják. Sőt. Egyszerre megtáltosodik, átrepül felettük, és a labdával ő talál a kosárba.

Az élet nem tünékeny fantázia reprodukciója, olykor mégis jóra fordul. A Gumi-Tarzanban például akad egy darukezelő, aki éppen olyan magányos, mint Ivan. És akár a Kisherceg, képes rá, hogy kapcsolatukat megépítve, nevelje őt. A darukezelő valahogy többet tud a fiúról, mint a tarzan-imádó kishivatalnok papa, vagy az örökös takarításmániában szenvedő, butácska mama. Akiknek nyilván egészen másféle elképzelésük volt az ő gyermekkori álmaikat valóra váltó utódról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6176