KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cinema Paradisò

Koltai Ágnes

 

Mesterem: Fellini – mondhatná az elsőfilmes Giuseppe Tornatore, aki a finoman melankolikus Amarcordot idézi meg debütáns munkájában. A kisvárosi Olaszország, annak is reménytelenül hétköznapi fertálya, Szicília a film főszereplője. A történet az olasz neorealizmus születésekor játszódik, s ugyan mi más lehetne a korai és kései Fellinit vegyítő film kitüntetett hőse, ha nem a mozi? A mozi a végetérhetetlen csodák, az igaz könnyek és a jóleső kacajok biztonságos otthona, s a rozzant helyi busz mellett a világgal való kapcsolat eszköze. A mozi mindenki vágya és álma. A vágyak paradicsoma.

Cinema Paradisò – a főtéren álló mozi ígéretes és sejtelmes neve; itt történnek a legfontosabb események, s ha a mozi a világ közepe, természetesen a film a legfontosabb élménye és emléke az embereknek. Minden szörnyűsége és tragédiája ellenére ez volt a legszebb világ, sugallja Giuseppe Tornatore, mert a mozi és az öröm, a mozi és a teljesség oly természetesen fonódott össze.

Igazi nosztalgia-film a Cinema Paradisò, érzelmes vallomás a moziról, a művészet korlátlan lehetőségeiről és azokról az emberekről, akiket a romantikus történetek és a vígjátékok jobbá, nemesebbé tettek. Az elmúlás szomorúságával és a csalóka remények túlcsorduló bánatával tekint vissza a mozi paradicsomi állapotára a rendező. Talán igaza van: ez olyan szép világ volt, hogy nem is lehet igaz. Meglehet, épp ezért kapta meg a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 60--61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4349