KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazi

Sneé Péter

 

Richard Dreyfuss a nagy Ő. Hálás szerep ez, jutalomjáték, mellyel a tehetséget szokás elismerni a pelyhesállú Rómeók tündérkorán túl, az évtizedes színészmúltat megkoronázó nagy alakítások előtt. Az amerikai sztár azonban nem éri be szívtipró elődeinek követésével, az általa életre keltett idősödő amorózó inkább karikatúrája a lenyűgöző daliáknak, mintsem másolata. Kopaszodó homlokú, mulatságos ficsúrt formál, kinek életereje már-már elviselhetetlen a környezet számára. Pedig apósa vérbeli olasz pater familias, s nem megy a szomszédba egy kis jó-kedélyért.

A keep smiling iróniával átszőtt ábrázolása valamiért kevésnek találtatott. A szerzők attól féltek talán, az alkatok különbözőségében rejlő konfliktus-lehetőség nem elegendő egy kétórás produkcióhoz. Megfejelték tehát kulturális differenciákkal: az olaszos temperamentum az erősebb (?) litvánnal kényszerül vetélkedésre. A litvánt persze ott sem ismerik, legföljebb egzotikumként idézik. E lelki mélységekkel kacérkodó film igazi kommersz módján mindvégig gondosan ügyel arra, hogy a felszínen maradjon. Az élet show-műsor, mi volna más.

Innét nézve csakugyan irigylésre méltó, mennyire semmi gondja-baja az amerikai középosztálynak. Szívós és komoly dramaturgiai munkával kell kifacsarni belőlük némi viszálykodást. Végül természetesen még ez az ártatlan heveskedés is elcsitul, fölülkerekedik a megértés és a jelentőségteljesnek szánt (sajnos, érdektelen) képek alól fölzeng a szeretet szólama.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4227