KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harry és Sally

Tamás Amaryllis

 

Szívről és lélekről beszél a film Bemard Slade-i – nem túl veszélyes – mélységekkel és magasságokkal. Férfi és nő ádáz trónviszályát firtatja szakadatlan. A romantikus vígjáték arra próbál választ adni, hogyan válik egy hóbortosbolond „női” fogadalom az emberi, szerelmi állhatatosság „férfi” próbájává. Harry, a vérforralóan rámenős stílusú politikai tanácsadó a csábítás fantáziátlan trükkjeitől kacs-karingós utat kénytelen bejárni, hogy rátaláljon a meghódíthatatlan Sally (újságíró) egyéniségének titkos rugóira. A fellengzősen nagyképű „sose szexeltél még egy jót, az a te bajod” – kijelentéstől a bátortalan „sírd ki magad, úgyse ez a kedvenc ingem”-en át az egyszerű „szükségem van rád, veled szeretném eltölteni az életem hátralevő részét” megszenvedett kimondásáig. Miközben telik-múlik az idő rövid története, Harry vélhetőleg már nem az ínyes-mester szeretkezési kézikönyvéhez gyűjti az apró titkokat. Mire elérkezik a boldog vég, eszeveszettül kívánja Sally hajdan kifigurázott vágyálmát: hogy a tartós szerelemnek egyik alappillére a mély barátság legyen – férfi és nő között. S révbeérve felvérteződik ama óvodáskori bölcsességgel, hogy „a Nő az ember barátja...”. Lehet..., – ha a Nő is úgy akarja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4101