KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Selyemgubó

Fáber András

 

A tudományos-fantasztikus művek (irodalomban, filmen) mind kevésbé képesek eleget tenni a műfaj eredeti követelményeinek, vagyis hogy közelesen egyenlő arányban ötvözzék a racionális és irracionális elemeket. Századunk a tudomány kétélű diadalát hozta, s a tudományos optimizmus társadalmi csődjét. Ennek megfelelően a tárgyalt kategóriába tartozó művek mind fantasztikusabbak és mind kevésbé tudományosak.

Öt éve nagy közönségsikert aratott az új-hollywoodi iskola egyik átütő hatású műfaji újítását, a barátságos (jóindulatú) földönkívüliekről szóló Spielberg-mesék (Harmadik típusú találkozások; E. T., stb. ) patronjait tovább variáló interplanetáris folklórprodukció, a Selyemgubó. Most mi is elkerekedő szemmel ámulhatunk a tízezer évvel ezelőtt egyszer már itt járt antareszi expedíció visszatérő tagjainak kalandjain, akik a nagy sietségben, melyet Atlantisz elsüllyedése okozott, húsz társukat embernagyságú selyemgubókhoz hasonlatos burkokban hátrahagyták a tengerben. A négy „idegen” – a feltűnést kerülendő – földi, sőt amerikai bőrt ölt, ám a cselekmény során bebizonyosodik róluk, hogy néhány apróságot (halhatatlanság, kisugárzó életerő, szerelmi szokások) nem számítva belsőleg is erősen hasonlítanak arra az ideálképre, amely az átlagamerikaiakban önmagukról él (keményöklű, de becsületes, érző szívű...).

A filmtől nem vitatható el némi jóindulatú humor, amellyel a tengerparti St. Petersburg városkájában található aggok háza rejtélyesen „visszafiatalodó” lakóit ábrázolja, s tagadhatatlanul pozitív irányban befolyásolja a nyugati ember ellenségképét.

Ma legjobb esetben ilyen a tömegkulturális filmipar – valaha tán több köze volt a művészethez. Pillanatnyilag az igazi művészet báb-állapotban várja a jobb idők eljövetelét. Tán nem kell tízezer évet várni rá, mint az antaresziekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4032