KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A leskelődő

Ardai Zoltán

 

A pszichopata-szerep, amerikai zászlóban ringatózó kislányka, most Keanu Reeves-t intette magához, hogy vele forduljon gyorsan. Reeves arca odaadóan megbuggyant, állnál táskaszerűen elszélesült, bőre féregfehér, néha fémesen fénylő, de kissé darás állagot öltött, szája mint löttyedt seb. Vele szemben a nagy párharcra provokált zsaru szerepében James Spader is szokatlant mutat eddigi játékfazonjához képest. Minden kézmozdulata, tekintetvetése a lelki nemesség, tiszta szigorúság atombiztos jelenlétéről tanúskodik; olykori bágyadt mosolyai és drogfüggő-mivolta csak méginkább kiemelik jellemerejét, amely idővel a drograbságból is kivezeti.

Máskülönben, mármint a szereposztási mókát nem számítva, A leskelődő híján van az olyan momentumoknak vagy viszonylatoknak, amelyek filmként egyénítenék. Ölésjelenetei metszően sivárak – ez valami lehetne, de köztük nem szerveződik atmoszféra, így mintha csupán ideragasztott kivágatok volnának a Hetedikből: rosszul esik nézni őket, ez minden, amit érnek. Az olykori, Wong Kar-wai-féle képi stílhatások szintén külsődlegesek, de kevésbé tolakodóak. A végső drámai csúcspont idétlen gyatrasága váratlan: A leskelődő idáig színvonalas (csak éppen fölösleges) terméknek mutatkozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3384