KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meg - Az őscápa

Baski Sándor

The Meg – amerikai, 2018. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Steve Alten regényéből Dean Georgaris, Jon Hoeber és Erich Hoeber. Kép: Tom Stern. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jason Statham (Jonas), Li Bingbing (Suyin), Winston Chao (Zhang), Rainn Wilson (Morris), Ruby Rose (Jaxx). Gyártó: Gravity Pictures / Apelles Entertainment / Maeday Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Spielberg (al)műfajteremtő klasszikusának máig töretlen kultuszát és a horrorban utazó producerek témaérzékenységét ismerve egészen meglepő, hogy minden idők legfélelmetesebb tengeri ragadozója, az óriásfogú cápa nem foglalhatta még el méltó helyét a filmes szörnypantheonban King Kong és Godzilla mellett, mert kizárólag a trashgyártó szakmunkások mertek eddig hozzányúlni (lásd a Gyilkos cápák 3.: Őslények tengerét és a The Asylum féle Mega Shark-sorozatot.) A popkulturális köztudatba ez a kétmillió éve kihalt cápa Steve Alten 1997-ben kiadott regényével került be, a nyilván a Jurassic Park sikere által is ihletett Meg: A Novel of Deep Terror megfilmesítési jogai azonnal el is keltek, de hiába látott fantáziát a projektben George Clooney-tól Del Torón át Jan de Bontig több nagy név, 19 év kellett hozzá, hogy elkészüljön az adaptáció.

A producerek csökkenő ambícióit és elvárásait tökéletesen jelzi, hogy végül az A-kategóriás sztárnak még fénykorában sem nevezhető Jason Statham lett a főszereplő, a rendezői székbe pedig az a Jon Turteltaub (Jég veled!, A nemzet aranya) került, akinek a neve egyet jelent a tisztes középszerrel. A Meg is tökéletesen középutas: technikailag, a trükkök minőségét illetően megközelíti a legnagyobb blockbusterek színvonalát, miközben a történet és a karakterek kidolgozottságát illetően csak kevéssel emelkedik a trashverziók fölé. A filmbe ölt dollármilliók nyoma meglátszik, ahogy az is, hogy büdzséjét nagyrészt a kínai koproducercég teremtette elő, fontos szerepet és dialógusidőt kapnak ennél fogva a kínai szereplők, ami egy Délkelet-Ázsia partjainál játszódó történet esetében még indokolható is. Az már kevésbé, hogy a nemzetközi jegybevételek maximalizálásának érdekében végül korhatárosra vágták a filmet, így a közhelyes dramaturgiai megoldásokért, az elcsépelt jump scare-ekért és az általános iskolás biológiai ismeretekkel is kiszűrhető blődségekért sajnos a tengert vörösre színező vér és a leszakadó végtagok bűnösen szórakoztató látványa sem kárpótolhatja a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13816