KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férfiak fecskében

Kránicz Bence

Swimming with Men – brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker. Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.

 

Egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására. Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére lelhet.

Oliver Parker sokoldalú kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot (St. Trinian’s – Nem apácazárda) és krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje), most pedig megbízhatóan vezényelte le A nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét, amely voltaképpen maga is az Alul semmi átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a másik sávban úszunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13736